A komposzt fogalma:

·        A komposzt olyan szerves trágya, amely szilárd és folyékony szerves hulladék anyagokból, továbbá célszerűség szerint hozzájuk kevert ásványi anyagokból, lebomlási folyamatok útján alakul ki.

·        A komposzt tulajdonképpen „mesterséges” humusz. Sötétbarna színű, erdei talajra emlékeztető szagú, a növények számára nélkülözhetetlen tápanyagokat tartalmazó, földszerű anyag.

Műtrágya vagy komposzt?

n  Napjainkban olyannyira elterjedt a műtrágya használata, hogy a földjeink minősége fokozatosan leromlott, lecsökkent a szervesanyag tartalmuk.

n  Mindazok a tápanyagok, amelyeket a növények gyökerei nem tudtak rövid idő alatt felvenni, a lehulló csapadékkal bemosódtak a talaj mélyebb rétegeibe. A komposztálás során keletkező humuszanyagokban a tápanyagok kötött formában vannak jelen, amelyeket a növények folyamatosan tudnak felvenni.

A komposztálás előnyei:

n  A hulladék rövid úton a saját komposzthallomra juttatható, és a kész komposztot sem kell messzire vinnünk.

n  Nincs szükség drága berendezésekre – legtöbbször a már meglévő kerti szerszámok is elegendőek.

n  Kevesebb boltba vett trágyát, talajjavító anyagot és tőzeget kell felhasználnunk.

n  A hobbikertész azzal, hogy maga végzi a komposztálást, a megfelelő hulladékok kiválasztásával kedvezően befolyásolhatja a komposzt minőségét.

n  Sok kerti és konyhai hulladék komoly műszaki és anyagi ráfordítás nélkül, környezetbarát módon a saját kertünkben komposzttá alakítható

A komposzt talajra való hatása:

n  Javítja a talaj szerkezetét, és így biztosítja a levegőzést

n  Sötét színe miatt gyorsabb a talaj felmelegedése

n  A benne lévő humuszanyagok vagy tápanyagok olyan formában vannak jelen, hogy azt a növények könnyen fel tudják venni

n  A talajnak javítja a vízmegkötő képességet (tehát javul a vízháztartása)

n  Nő a talaj biológiai aktivitása

Mi kerülhet bele a komposztba:

A konyhából és a háztartásból:

n  A zöldségtisztítás hulladékai: - krumpli-és gyümölcshéj, káposzta és salátalevél, a tojáshéj, kávé és a teazacc, elhervadt virág, a szobanövények elhervadt levelei, a fahamu, faforgács, a növényevő kisállatok ürüléke a forgácsalommal együtt, toll, szőr, a természetes alapanyagok, gyapjú, pamut, lenvászon maradék stb.

n  A déligyümölcsöket:

 A déligyümölcsöket gyakran rothadásgátló anyagokkal kezelik, ezért célszerű ezeket jó alaposan megmosni vagy hagyjuk ki a komposztból!

A kertből:

 Kerti gyomok lehetőleg virágzás előtt, a lomb, tűlevél szalma az összeaprított ágak, gallyak, az elszáradt egynyári virágok, palánták, lehullott gyümölcsök stb.

n  A füvet:

Nagyobb mennyiségben előbb szárítsuk meg, nehogy összetapadva rothadni kezdjen.

n  Az örökzöldek:

   Az örökzöldek egyes fajtáit csak szárítva lehet komposztálni.

Mi nem kerülhet bele a komposztba?

n  Fémet, üveget, műanyagot ne tegyünk a komposztálóba. Nem javasolt a húsfélék és a zsiradékok felhasználása. A csontok nagyon nehezen bomlanak, ráadásul a legyek is nagyon kedvelik őket, kellemetlen szagokat is áraszthatnak.

n  . A húsevő állatoktól származó almot sem szabad komposztálni a fertőzőveszély miatt.

n  Az utak mentén a nagy autóforgalom miatt, szennyezett lehet a növényzet, ezért az itt lekaszált füvet vagy más növényi maradványt ne tegyünk a komposztba.

n  A beteg növényeket sem célszerű bele tenni a komposztba, de azért vannak kivételek (Beteg növények esetében szakemberhez kell fordulni!)

A komposztálás fázisai:

A komposzt érése során különböző fázisokat figyelhetünk meg, amelyeket - leginkább a hőmérséklet változása alapján - négy fő szakaszra különíthetünk el:

1.   bevezető szakasz

2.   hőszakasz

3.   közepes hőmérsékletű szakasz

4.   kihűlési (érési) szakasz.

E négy szakasz hosszát elsősorban a komposztálás intenzitása és az átforgatások száma határozza meg.

A komposztképződés és befolyásoló tényezői:

n  Oxigénszükséglet:

A komposztálásnál mindent el kell követnünk, hogy jó oxigénellátást biztosítsunk.

A mikroorganizmusok két féle módon tudják az oxigént felvenni:

      - a levegő oxigénjéből és a szerves vegyületek oxigénjéből vonják el.

 Ha a nyers komposzt levegőztetése nem megfelelő, akkor nem kívánatos anaerob baktériumok szaporodnak el benne, ennek következtében a komposzt bűzlő, rothadó anyaggá válik.

A jó szellőzés érdekében a komposztot soha nem szabad gödörbe rakni.

n  Nedvességtartalom:

    A komposztálás során a víz is igen fontos tényező Ha nagy a nedvességtartalma a komposztnak akkor a víz kiszorítja a levegőt, és nem lesz elegendő oxigén a rendszerben. Ha kevés a nedvesség, akkor a mikroorganizmusok szaporodása megáll (ez a lebomlás leállását jelenti

n  Szén / Nitrogén arány:

n  A mikroorganizmusok normális életműködéséhez megfelelő mennyiségű szénre és nitrogénre van szűkség. Az optimális szén/nitrogén arány 25-30:1. Ha sok a széntartalom akkor a komposztálási folyamat lelassul, ha a nitrogénből van több az optimálisnál, akkor ammónia keletkezik.

A komposztálás lépései:

n  Gyűjtés 
Ahhoz, hogy igazán értékes komposztot kapjunk, gondosan meg kell válogatnunk a felhasznált hulladékokat. A gyűjtés során egy fedéllel ellátott tárolóedényt célszerű alkalmazni, amit minél gyakrabban ürítsünk a komposztálóedényünkbe

n  Aprítás

A gyorsabb, és hatékonyabb komposztálás érdekében célszerű a szerves hulladékokat aprítani. A fák, cserjék és a magas termetű évelők gondozása során keletkező növényi hulladékok sok helyet foglalnak. Ezeket könnyebb komposztálni, ha előbb felaprítjuk őket. Ezáltal jelentősen csökken a hulladék térfogata és így a helyigénye is, ráadásul a vágási vagy törési helyeken megnő a baktériumok támadási felülete, ami elősegíti a fás hulladékok korhadását. Ebből kisebb mennyiséget kerti ollóval is felapríthatunk, ha pedig sok van belőle, aprítógéppel végezhetjük el a munkát.

n  Komposztedény feltöltése

A komposzt legalsó rétege különösen védtelen a rothadással szemben, hiszen az alapra nehezedik a fölhalmozott összes hulladék súlya, így innen egyre jobban kiszorul a levegő. Ezért a legalsó réteget durva, szilárd szerkezetű anyagból, például kéreg- és fatörmelékből kell kialakítani. A komposztedény feltöltése során nagy hangsúlyt kell fektetni az egyensúlyteremtésre. Annak érdekében, hogy a keverék összetétele kedvező legyen, nekünk kell megteremtenünk az egyensúlyt, például úgy, félreteszünk némi szalma-, kéreg- vagy faszecskát, melyet később szükség szerint felhasználhatunk.

n  Keverés 
Az egynemű kerti és konyhai hulladék minden esetben nehezen komposztálható. Ha keverés nélkül, vastag rétegben felhalmozzuk, alig fog korhadni. A hulladék keverése ezért a gyors, problémamentes korhadás előfeltétele. A tápanyagban gazdag nedves és lágy hulladékokat, például zöldségmaradékokat és a friss füvet mindig tápanyagban szegény, száraz és szilárd szerkezetű anyagokat kell keverni. A kerti hulladékok közül erre a célra a lomb, az évelők elfásodott szára, a felaprított ágak és gallyak, valamint a durva, átszitált komposztmaradékok alkalmasak. A hulladéknak legalább az egyharmada ezekből a komposztot szellőztető, stabil szerkezetű anyagokból kell, hogy álljon.

n  Trágyázás komposzttal:

A komposztban sok szerves anyag (humusz), mész és a növények fejlődése szempontjából fontos tápanyag található. A komposzt magas tápanyagtartalma a felhasználható mennyiséget is korlátozza, mind a talajjavítás, mind a virágföld előállítása során.

n  Talajgondozás komposzttal:

o   A talaj tulajdonságainak komposzttal való javítása a talaj termékenységének növekedéséhez vezet.

o   A talaj nem csupán tápanyagokat tartalmaz, hanem –főleg friss állapotában- jelentős mennyiségű, élő szervezetekkel telített szerves anyagot is. A komposzttal tehát több hasznos mikroorganizmus is a talajba kerül, a szerves összetevők pedig a már a talajban található élőlényeknek kínálnak további táplálékot. Ezek együttesen jelentősen fokozzák a talaj biológiai aktivitását.

Mikor és hova kerüljön a komposzt?

Elvileg a komposzt a kertnek csaknem valamennyi ágyra és zöldfelületre kijuttatható. Ezért a szokásostól eltérően nem csak a zöldségágyakra juttathatunk belőle, hanem vékony rétegben az évelők, nyári virágok, gyümölcs- és díszfák és a cserjék tövébe, valamint a gyepre is. Ha az egyes területek igényét szem előtt tartva hordjuk szét a komposztot, akkor elkerülhető a kerti talaj tápanyagtartalmának komposzt-túladagolás miatt feldúsulása. A komposztot a trágyához hasonlóan csak a vegetációs időszakban, vagyis tavasztól nyárig adagoljuk.

A komposzt jótékony hatása:

n  Aki komposztál, az jelentősen hozzájárul az értékes „szerveshulladék” felhasználásához, valamint a hulladéklerakókba kerülő szervesanyagok csökkentéséhez.

n  A komposztálás egyáltalán nem jár sok munkával, az eredménye pedig –már ősidők óta- a komposzt: „a kert aranya”.

Forrás: Első pécsi és Mosolymanó Ökokör2013.

www.facebook.com/eke2015

www.eke2015.hu